Szóbeli bántalmazás után miért nem…? Na vajon?
Szóbeli bántalmazás
Mióta a családon belüli erőszak fogalma egyáltalán megjelent a közbeszédben és a büntetőjogban, azóta jelentősen megnövekedett a szóbeli bántalmazást elszenvedők száma.
Hiszen ki szeretné lecsukatni magát, csak azért, mert egy kicsit kieresztette a gőzt?
Pedig a bántalmazás ténye így is fennáll, a lelki sérülések is vannak annyira komolyak, mint egy lila folt a szem alatt.
Akkor miért tűr annyi nő? Mert ugye, afelől nem volt kétségünk, hogy a szóbeli bántalmazást elszenvedők túlnyomó többsége nő.
Először is a gazdasági kényszer miatt. Sok nő úgy véli, hogy a bármennyire is agresszív férfi nélkül nem élne meg, nem tudná eltartani a gyerekeit. Sajnos hiába is ezerszer lerágott csont, jelenleg egyrészt egy férfi általában többet keres egy nőnél, másrészt két jövedelem is kell ahhoz, hogy egy családot fenn lehessen tartani. Míg ha válásra kerülne a sor, könnyen lehet, hogy gyerektartással együtt is csak az éhhalál szélén vegetálna a csonka család.
Másodszor a bántalmazó csiki-csuki viselkedése miatt. Húzd-meg-ereszd–meg: ez a kedvenc játéka. Időről időre előveszi a kedves, szerető pár figurát: ajándékot vesz, dicsér, újból és újból visszahízelgi magát. Ezért hát az általában úgyis alacsony önértékeléssel bíró nők újra elbizonytalanodnak és meggyőzik magukat, hogy „Lám, mégis szeret a Laci!”. Ezzel a hintapolitikával aztán a végtelenségig meg tudja tartani örökké reménykedő párját, aki, ha időben nem változtat, akkor lassan felőrlődik ebben a romboló kapcsolatban. Pedig ez fényévnyi távolságban van a valódi, kölcsönös szereteten, tiszteleten, kölcsönösségen és megbecsülésen alapuló párkapcsolattól!
A bántalmazó profilképe
„Na gyere, adj egy puszit!”
„Tudod, hogy én ilyen vagyok!”
„Tudod, hogy a magam módján igazán szeretlek!”
Na ezeket az ócska dumákat nem kell bevenni. Mert nincs olyan, hogy a „maga módján”. Csak olyan van, hogy az én módomon! És kinek jó az, ha kiabálnak vele, becsmérlik, megalázzák? Hab a tortán, mikor a bántalmazó cserébe kedvességet, sőt: szexet vár el. És rém ki van kelve magából, mikor kiderül, hogy nem kapja meg.
Ő ugyanis képtelen az egyenrangú párkapcsolatra. Feltehetően ő maga is bántalmazó családból származik, nincs is előtte más minta. Sajátmagát sem tudja egy meleg, szeretetteli kapcsolatban elképzelni, csak akkor érez elégedettséget, ha valakit leuralhat. Ha nincs hatalma a párja felett, az a halála. Az ő világában alá-fölérendeltség létezik: dominancia-elv és farkastörvények. A valódi szeretetet elutasítja, mivel nem tud vele mit kezdeni. Nem képes viszonozni azt, és mivel ingoványos talajon járna, még komolyabb agressziót válthat ki belőle. Dühét mindig meg tudja indokolni társa valamely neki nem tetsző tettével. És persze mindig lehet találni a másikban hibát…
A bántalmazó célja, hogy társa mindig alárendelt helyzetben érezze magát hozzá képest, a végletekig is elmegy. Egészen addig, hogy kétségbeesett párja úgy érzi, meg akarja őt semmisíteni.
Ám lehetséges, hogy nem bántalmazóról, csupán rosszul kommunikáló emberről van szó. Ő nem leuralni akarja társát, egyenrangú kapcsolatra törekszik. Tiszteli, szereti és megbecsüli párját. Ez egy igen gyakori párkapcsolati probléma. Szükségleteit rosszul közli, de ezen lehet változtatni. A párkapcsolati kommunikáció tanulható! Ha szeretnél még erről olvasni, iratkozz fel a hírlevélre itt: http://parharmonia.hu/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: