Hogyan segítsünk a férfiaknak dekódolni erőteljes érzelmeinket?
Nem lehet elégszer lerágni ezt a csontot. A minap ismét ezzel keresett meg egy pár, pontosabban annak nőtagja:
„…Képzeld, amikor már nem bírom tovább és elsírom magam, olyan hidegen és érzéketlenül viselkedik, hogy majdnem meghasad a szívem. Ilyenkor magányosnak és hihetetlen távolinak érzem magam. Borzasztó átélni, hogy amikor figyelemre, megértésre, gyengédségre lenne szükségem, akkor egyszerre riadót fúj és elvonul jól védett fedezékébe. Kétségbe vagyok esve, hogy nem találom hozzá az utat.”
Hát, lányok, az a helyzet, hogy a pasik ebből a szempontból két fő csoportra oszthatók:
- Domináns, érzelmeket nehezen dekódoló, saját érzelmeit nehezen felismerő, jellemzően elsőszülött, konzervatív macsók
- Simulékony, a saját és mások érzelmeit könnyen felismerő, együttérezni képes, nyitott, melegszívű kistesók (márhogy jellemzően többedik szülöttek).
Ha Téged a sors megáldott egy érzelmileg nehezen megközelíthető, domináns fickóval, akkor hasonló helyzeteket élhetsz át, mint a fentebb kétségbeesetten panaszkodó nő: a szeretetét képes és hajlandó kimutatni (bár ezt is többnyire a „maga módján” teszi), de amikor Nálad erőteljes negatív érzelmek keletkeznek, akkor visszavonulót fúj.
Mi ennek az oka?
Először is: mivel számára az érzelmek területe ingoványos talaj, elbizonytalanodik. Nem igazán tudja, mi zajlik le benned, ennek megfelelően azt sem, neki mit kéne tennie.
Másodszor pedig tökéletesen félreértelmezheti heves sírásodat, kitörésedet. A fenti lányt arra biztattam, figyelje csak meg, mit mond ilyenkor a társa. Ez derült ki: „Egyszerűen nem bírtam abbahagyni a bőgést ekkora érzéketlenség láttán, újra és újra kitört belőlem. Persze muszáj volt beszélnem hozzá, hogy szóra bírjam, erre ő annyit morgott a bajsza alatt, hogy remélte, hogy vége van a balhénak. Aztán, mikor sétálni hívtam, csodálkozott, hogy figyelemre méltatom, ha egyszer haragszom rá. El voltam képedve, hogy lehet a kétségbeesésemet, megértésre, figyelemre való vágyamat, elkeseredettségemet haragként meg balhéként értelmezni.”
Nos, igen. Mikor mindketten magukból indulnak ki. A lány hajtogatja a magáét (biztos jogosan), a fiú pedig magára veszi és a személye ellen irányuló negatív értékelésként, szidásként érrtelmezi.
De hát mit lehet itt tenni, lányok?
Hadd idézzek egy férfi pszichológust, P.-t: „A férfiak 99 %-a érzelmi analfabéta.” Kicsit finomítottam… De lányok, a jó hír: mi nem vagyunk azok! Nosza, segítsünk rajtuk!
- Kiakadni ér! Vannak érzelmeink, nem vagyunk hűvös királynék a kirakatban. Éld meg bátran az érzelmeidet!
- Mondd ki! Öntsd szavakba, fogalmazd meg! Különben nem fogja érteni. Pl.: „Nem haragszom, egyszerűen csak kétségbeesett és csalódott vagyok attól, hogy ezt másképp látjuk. Szerintem ez úgy van, hogy…”
Még egy jó hír: a férfiak tanulékonyak! Ott van az a rengeteg eszük, amit úúúúúúgy szeretünk. (Tudod, amivel megjavítják, elintézik, megoldják.) Itt tudnak ők kompenzálni. Ha másként nem, hát agyból menni fog. Adj nekik időt, és tudod: ismétlés a tudás anyja.
Ha olvasnál még a párkapcsolatok témájáról, gyere el a parharmonia.hu oldalra!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: