Amikor borul a bili
Magadra ismersz?
Na, lányok, ki ismer magára?
Férfiakkal való beszélgetéseim során 10-ből 6-an megemlítik, hogy azt bírják nagyon nehezen, amikor a párjuk csak gyűjti-gyűjtögeti magában a mérget, kifelé nem mutatja, aztán egyszerre, mint a kiskakas, amikor a gyémánt félkrajcárját keresgéli, kiereszti a begyéből, ami már régóta nyomja. Mért nem mondja rögtön, amikor baj van? Na, lányok, ki ismer magára?
- Nem mondom, ez még belefér, nem akarom piszlicsáré ügyek miatt piszkálni.
- Nem mondom, megoldom egyedül, mert neki nagyobb volumenű dolgai vannak.
- Nem mondom, olyan édes pofa, észre se veszi, hogy ez engem zavar. Végül is engem zavar, nekem kell megoldanom, nem?
- Nem mondom, mert félek a konfliktustól.
Kihagytam valamit?
Oké. Akkor most én jövök a könyörtelen cáfolataimmal és ellenérveimmel.
Nem mondom, ez még belefér, nem akarom piszlicsáré ügyek miatt piszkálni.
Persze, ez még belefér. Még a következő is. Még a harmadik is, de a tizedik? A századik? Hidd el, jobb minél előbb, annál kisebb az ügy és a vele járó bosszúság. Ugye te se szeretnél a hárpia szerepére váltani, aki rögtön a magas cén kezdi?
Nem mondom, megoldom egyedül, mert neki nagyobb volumenű dolgai vannak.
Ezt a megoldást csak akkor válaszd, ha vállalod, hogy most és mindörökké tartod ezt az álláspontot. Évek múlva is ő lesz a Fontos Ember, akinek a figyelme nem ér le a padlóig, ahol a használt zoknija hever?
Nem mondom, olyan édes pofa, észre se veszi, hogy ez engem zavar. Végül is engem zavar, nekem kell megoldanom, nem?
Hogy téged zavar, az a te problémád. Hogy neked kezd görcsbe rándulni a gyomrod, hogy már megint… ,hogy még mindig…, az a te problémád. Ha egy nap artikulátlan hangon üvöltve kéred tőle számon, mert addigra valami feneketlen kút mélyébe hull az önkontroll, az meg már lehet, hogy az ő problémája lesz. Na. Akkor most már térjünk vissza oda, hogy kinek mi a problémája. „Ez a te problémád” – akinek ez a vállrándítással kísért lakonikus válasza lehet csak minden bajra, az eléggé önös szempontból nézi a világot. Aki a másik problémáját nem érzi a sajátjának, addig nem képes segítségnyújtásra, a terhek arányos megosztására, amíg be nem látja, hogy a saját jól felfogott érdeke is, hogy a partnere kiegyensúlyozottan működjön, hogy érezze az élet minden területén a támogatását. A férfiak nagy része elszúr egy-két párkapcsolatot, mire rádöbben, mennyire önző volt, mivel a párjuk nem mondta ki a problémákat, csak egy szép napon dobbantott. Vagy ha kimondta is, a férfi nem vette komolyan. És amikor látja, mit veszített, csak akkor hajlandó tanulni a hibáiból és a következményekből.
Nem mondom, mert félek a konfliktustól.
Nehéz szólni, tudom. De a konfliktuskerülés amilyen sokáig működőképes stratégia lehet, akkora a kockázata. A tüskék sokasodnak, idővel elmérgesednek. A ki nem mondott problémák nem múlnak el maguktól, ha a szőnyeg alá söpörjük őket. Ugye az eszeddel belátod, hogy szólni kéne, bármilyen nehéz is? Szeretünk fejben párbeszédeket konstruálni, elképzelni, hogy is fog zajlani az egész. De amikor megtörténik, sokszor csak pislogunk, mint hal a szatyorban, hogy hé, nem a forgatókönyv szerint haladunk. Ám van itt egy figyelemreméltó bökkenő: mivel ha már történet, dramatizálni is nagyon szeretünk, ezért az előgyártott dialógusok általában sokkal sötétebbre sikerülnek, mint mikor a valóságban kerül rájuk a sor. Tehát akkor ebből is következik, hogy érdemes szólni! Kiderül, hogy amit eddig csak kerülgettünk, mint macska a forró kását, azon a párunk pikk-pakk átlendül, a problémát megoldjuk, kész, mehetünk tovább.
De ha neked mégis problémát okoz az önérvényesítő kommunikáció, további segítséget is tudok neked nyújtani:
http://parharmonia.hu/online-parkapcsolati-tanfolyam/
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: